Minden igazán aljas, elvtelen, nyerészkedő (tehát alkalmas) Köpönyegforgatónak szüksége van olyan hű társakra akiket úri kénye-kedve szerint ugráltathat a sötét céljai elérésének érdekében. A pozíciókat és feladatokat érdemes előre leosztani a kavarodás elkerülésének érdekében. Sorozatom első tagjaként az ostoba végrehajtót mutatom be, ami minden Köpönyegforgató Nagymester tárházának a legfontosabb eszköze. 

 Olyan ostoba, ezáltal megvezethető barmot kell találnunk aki a legpiszkosabb, legalantasabb feladatot is nem csak hogy zokszó nélkül, hanem egyenesen örömmel és büszkén hajtja végre: természetesen úgy, hogy a saját felelősségünk egyetlen pillanatra se legyen bizonyítható. Ennek érdekében érdemes a talpnyalónknak lehetőségünk szerint (látszat) jogköröket biztosítanunk, elkerülve a személyes felelősségre vonásunkat. " Cserébe" a tökkelütött marhánk megelégszik - a saját zsákmányunkhoz képest - szánalmas, a lába elé vetett jelentéktelen koncokkal "fizetség" gyanánt.

Elengedhetetlen az hogy megvetendő játékszerünkről terhelő információt gyűjtsünk - vagy stílszerűen kreáljunk. Így amennyiben meguntuk, setleg még nála is pompásabb utódot sikerült találtunk, könnyen megszabadulhatunk tőle egy használt bűzölgő pelenkához hasonlatosan.

Fogyóeszköz, nem tesz semmit. 

Az hogy milyen - látszat - jogkörökkel ruházzuk fel csúszómászó beszélő tárgyunkat, az a céljainktól függ . Melyek lehetnek a reális céljaink? Ennek bemutatására egy későbbi posztban részletesen kitérek.

Most egy-egy példán keresztül kívánom bemutatni a hitvány és az alkalmas "ostoba végrehajtónak" a prototípusát mindannyiunk okulására.

Annyiban mindketten egyeznek, hogy fajukat tekintve ogrék. 

A hitvány ostoba végrehajtó

Duke Siegmund Igthorn, Toadward és az ogrék - Disney's Adventures of the Gummi Bears

A kilencvenes évek első felében a még színvonalas Magyar Televízió 1-es csatornáján sugárzott, a gyerekek körében - is - hatalmas népszerűségnek örvendő Gumimacik című sorozatnak két igazán meghatározó, ügyünk szempontjából lényeges karaktere volt. ( Nem az önzetlen, bátor, barátságos medvékre gondolok akik legfeljebb kitömve, a falon trófeaként jelenthettek volna minimális értéket.) 

A "főgonosznak", vagyis Igthorn "Henci" hercegnek az alávaló, alázatos és gyalázatos talpnyalója, Tódi (Toadie) éri meg a figyelmünket. 

Tódi és a Henci - Így kell bánni egy hitvány szolgával

Sátáni kéjt érzek olyankor amikor azt tapasztalom, hogy már az egészen kis gyerekekben elvethető a gonoszságra való hajlam. Megfelelő útmutatással és türelemmel az ilyen csemetéből később kiváló köpönyegforgató válhat. 

A hercegnek a célja Dunwyn városának elfogalása, ezáltal a király száműzésével a trón elfoglalása volt. Ehhez megannyi, emberfeletti erejű ogre állt a rendelkezésére, akik bár megfelelően ostobák voltak mint végrehajtók, azonban akadt két fontos hiba a gépezetben: Tódi és maga Igthorn. 

Tódinak mint írni-olvasni tudó, sokszor intelligensebben megnyilvánulni képes, aprótermetű ogrének a többi alantas szolgának a koordinálása lett volna a feladata, ennek pedig nem tett eleget megengedhetetlen és végtelenül gusztustalan jóindulatú kedvessége okán. A legfőbb hiba így a mesterében keresendő. 

Egy valamire való Köpönyegforgató Mester teszteknek veti alá a leendő szolgáit. Bár a szellemi képességek csökevényessége szép, a túlzott ostobaság és/vagy az engedékenység a terveknek a véghezvitelét teheti lehetetlenné. A sorozat nem tér ki erre a kényes előfolyamatnak a mikéntjére, bár a végeredményből látszik a hatalmas mulasztás.  (Ez még akkor is elfogadhatatlan, ha fiktív hősökről van szó.) 

Igthorn herceg csak és kizárólag pusztán testi erővel bíró ogrékkel rendelkezett, minden feladatot velük kívánt elvégeztetni - holott a pozíciókra megfelelő talpnyalókat érdemes találni végrehajtói és "középvezetői" szinten is. Van aki lopásra megfelelő, van aki mások félreállítására használható, megint mások az úgynevezett "nyakkendős bűnözésben" jeleskednek. Belátható, hogy nem várhatjuk el egy súlyosan értelmi sérült gyilkológéptől azt, hogy fontos állami/hadi/gazdasági titkokat szerezzen meg számunkra, esetleg kémkedjen vagy manipuláljon másokat, persze lebukás nélkül. 

A mulasztások és hibák folyamatos sorozata állandó megszégyenüléshez és sikertelenséghez vezetett Igthorn (és Toadie) számára akinek sohasem sikerült megszereznie a hűn áhított trónt, ezáltal a korlátlan hatalmat. 

A hitvány alkalmas ostoba végrehajtó

Orbán Viktor és Németh "Rezsi Sziszi" Szilárd István

Orbán Viktornál nagyobb kaliberű államférfit keresve sem lehetne találni. Azt is mondhatnám hogy hiába írunk csupán 2018-at, személye garantáltan ott lesz a XXI. század legmeghatározóbb  Köpönyegforgató Mesterei között. (Sötét lélekkel remélem persze hogy sikerül kitermelnünk nem egy, nála is tehetségesebb utódot - akár a "kedves" olvasó személyében?)

Aljas rágalom! 

Orbán nagyúr átkozottul tehetséges a Köpönyegforgatás művészetének minden apró mozzanatában. Zseniálisan ígérget, mesterien kreál ellenségképeket, a szánalmas, együgyű, egy-egy zsák krumpliért vagy pár liter tejért voksoló agyalágyult népet ördögien képes fanatizálni - sőt, esetében eljutottunk arra a szintre amikor a gépezet már önmagától működik, minden szereplő önmagától tudja a feladatát.

Mindenkinek vannak gyáva pillanatai

Polgármesterek, különböző szintű képviselők és "honatyák", a "művészvilág" nyerészkedő talpnyalói álmukból felébresztve is tudnák a feladatukat - bólogatni, megerősíteni gondolkodás nélkül, az ellentétes véleményű gyomorforgató erénycsőszöket támadni a végső leheletig. 

És hamm, bekapta!

Álljunk csak meg egy pillanatra - Orbán Viktor rendszere ennél is tökéletesebb. "Valaki" a rendszer már így is közel tökéletessége ellenére kottából játszatja zenészekhez méltóan a sleppet - politikusokat és a fizetett online csinovnyikjait egyaránt. (Kattintson a hányingert keltő, az újságírói hivatás első feladatában még hívő - a mindenkori hatalom ellenőrzése - 444! nevezetű gusztustalan kreálmány "leleplező" cikkéért. De ide is kattinthat. Vagy ide.)

Direkt említettem valakit és nem egy konkrét személyt, hiszen nem lehet felfejteni a szálat ezen dicső férfi személyéig, valahogyan minden esetben beleütközünk egy kijelölt pártkatonába.

Szerencsére nem kell tartanunk attól hogy a Mestere fejére nő

Németh Szilárdba nem nehéz beleütközni. Hatalmas, díjbirkózói teste, megdöbbentően rémisztő fejszerkezete azt a benyomást kelti mindenki számára, hogy ezzel a lénnyel nem érdemes vitatkozni, hiszen napszaktól függetlenül könnyed villásreggeli gyanánt, nyersen elfogyaszthat bennünket. Szintén érdemes megjegyezni azt, hogy Sziszink tökéletesen híján van mindennemű szellemi képességnek, így ahogyan mondani szokás, nem ég le a pofájáról a bőr. A szellemi szegényekre jellemző állhatatossággal, együgyű nyugalommal végzi feladatát a kevésbé tehetséges bábok számára reménytelen és kétségbeejtő helyzetekben is.

Éppen ezért, nem lehet rajta fogást találni. 

A Németh Szilárd Hasonmásverseny különdíjasa

Bátran odaállítható akár egy nemzetbiztonsági ülésre azzal a feladattal hogy külleme és ereje dacára sértett kislánykaként megfutamodjon egyetlen szál Szél Bernadettől, de arra is alkalmas hogy fogalmazási zavarai ellenére az Arany  János-emlékév fővédnöke legyen. (Hiszen 1987-ben vagy 1990-ben (WTF?) könyvtáros-tanító szakon szerzett végzettséget...) 

Igazi "all-around" játékos ő. 

Ráadásul a Wikipédia szerint tanítóként és tanárként is tevékenykedett, így a fiataloknak is képes szükség szerint átadni "tudását". Így bizonyos, hogy Tódihoz hasonlóan ő is képes írni-olvasni.